Alina: Könyvajánló #01

Maya Banks:

Második esély

(VIGYÁZAT SPOILER VESZÉLY!)

Tartalom:

Ethan Kelly, az egykori haditengerész repülőgép-szerencsétlenségben veszítette el a feleségét. Az azóta eltelt egy évben elzárkózott a külvilágtól, és senki sem képes áttörni a maga köré emelt falakat. A mélységes fájdalom mellett rettenetesen gyötri a bűntudat, mert férjként óriási kudarcot vallott.  

Egy nap azonban megtudja, hogy Rachel él, de fogságban tartják. Azt tervezi, hogy a KGI, a szupertitkos elit csapat, a katonai múlttal rendelkező Kelly fivérek családi vállalkozása segítségével kiszabadítja. Azzal viszont nem számolt, hogy a felesége nem emlékszik sem rá, sem a közös életükre. Ethan reméli, hogy jóváteheti a múltbéli hibáit, és kapnak egy második esélyt. A veszély azonban még nem múlt el. A rejtélyes fogvatartók nem hagyhatják életben a nőt, és ki tudja, milyen titkok kerülnek napvilágra, ha Rachel egy nap visszanyeri az emlékezetét.

Mi volt az a pont, amikor azt gondoltam: Igen, ezt a könyvet érdemes tovább olvasni?

Őszinte leszek mindenkivel, eleinte nem nagyon tetszett a könyv eleje. A történet úgy jött le nekem elsőre, mintha egy férfi az alkohollal akarná elfelejteni a volt feleségét. A legelső gondolatom az volt, hogy biztos egy bárban megismerkedik valakivel, összefekszenek, némi bonyodalom, aztán egy pár lesznek és végül happy end. Aha, persze! Feltételezni szabad, de nem mindig valósul meg az elképzelésünk. Ez történt velem is a könyv olvasásakor. Ugyanis kellemesen csalódtam benne. Az első meglepetés akkor érkezett, amikor Ethan megkapta a borítékot halott felesége fotóival és egy levelet mellé, amin 4 szó állt: A felesége életben van! 

Valójában ez volt az a pont, ami teljesen megfogott. Innentől kezdve csak úgy faltam a sorokat. 

Ki/kik voltak azok a személyek, akikkel a könyv olvasásakor szimpatizáltam?

Azt hiszem, hogy szinte mindenkivel. Azonban a kedvenc szereplőim mégis csak a Kelly család férfi tagjai voltak, akik mindent megtettek azért, hogy visszaszerezzék Ethan feleségét. Amikor Ethan a KGI-hez fordult segítségért - amit a testvérei vezettek -, nem fordítottak neki hátat. Egyből ráálltak az ügyre. Nemcsak azért, mert a sógornőjükről vagy a testvérük feleségéről volt szó. Nem, ugyanis mindannyian úgy gondoltak, tekintetek Rachelre - Ethan hitvesére -, mintha a húguk lenne. 

Így felkerekedtek és elmentek arra az ismeretlen helyre, ahová az Ethan-nek szóló levél irányította őket. Mivelhogy a boríték nemcsak képeket tartalmazott, hanem koordinátákat is. 

A Kelly fiúk életük kockáztatva kimenekítették az amnéziás Rachelt és az egész történet folyamán ott voltak a lány életében. Mindig támogatták őt, mellette álltak, ha baj volt. Sőt, amikor Rachelt megtalálták az egykori elrablói és ismét karmaik közé kaparintották őt, mindent megtettek azért, hogy megtalálják szeretett sógornőjüket.  

Ezért is szerettem meg őket, hiszen kedvesek, aranyosak, megértőek, segítőkészek és ami a legfontosabb: amit megterveznek, azt meg is valósítják.

Milyen Ethan és Rachel kapcsolata a könyvben?

Mivel Rachelnek csak emlékfoszlányai vannak, ezért nem tudhatja, hogy elutazása előtt Ethan bejelentette a válásukat. Viszont a férfi javára váljon, hogy igyekszik hibáit jóvá tenni, amikor a felesége végre ott volt mellette. Úgy bánik Rachellel, mint a hímes tojással. 

Egyszerűen élvezet az ő kapcsolatukat olvasni, mert minden megtalálható benne, amire egy lány/nő vágyik.

Ki volt az a személy, aki egyáltalán nem volt szimpatikus?

Csak egy nevet mondok: Rusty. Ha elolvassátok, vagy már elolvastátok a könyvet, magatoktól is rájöttök, hogy miért. Igaz, egy részből megértem őt, de véleményem szerint nem kellett volna úgy viselkednie, ahogy tette.

Mit is jelent pontosan a KGI?

Kelly Group International (KGI): szupertitkos elit csapat, a katonai múlttal rendelkező Kelly fivérek családi vállalkozása.  

Profil: túszmentés, emberrablási esetek, hírszerzés, és olyan munkák, amelyeket a kormány nem vállal fel…

Miért ajánlom ezt a könyvet?

Mert szerintem minden megtalálható benne. Egy kis akció, kaland, szerelem, családi szeretet és néhol pár +18-as részek. Valamint, Valentin napkor pont ideális olvasmány, hiszen romantika is fellelhető a sorok között. 

Remélem, hogy az ajánló tetszett nektek. A jövőben megpróbálok minél több könyvről, filmről és sorozatról is hozni nektek. :)

Legyen szép napotok/estétek!

Alina

Dorothy: Evolution-A leszármazottak kritika

Megérkeztem az első kritikámmal, amit az Evolution-Aleszármazottak című blogról írtam.

Design: 

A blog kinézete nem igazán az én stílusom,de ettől függetlenül tetszik.Szeretem,ha egy blog háttere sötét színű,a szövegé pedig világos,így könnyebb a szövegre koncentrálni.

A fejléc szerintem szép lett,a színei passzolnak a háttérhez.

Az elrendezésében én annyit változtatnék,hogy a „Következő fejezet…” modult áthelyezném a bal oldalra,hogy szem előtt legyen.Illetve a „Chat” és az „Olvasóim” modul is átkerülhetne a másik oldalra,számomra a jobb oldal így túl zsúfolt.Emelett a „Múlt” menüpontot én kitörölném,szerintem feleslegesen foglalja a helyet.

Ami nagyon tetszik az elrendezésben,hogy legfelülre helyezted a fontos menüpontokat,így könnyen ellehet érni őket.Plusz pont jár tőlem azért is,hogy a fejezeteket külön felsorolod,ezt nem sok helyen látom,de szerintem nagyon jó így.

Az viszont eléggé zavart,hogy a linkeket nem egy új oldalon nyitja meg,hanem elirányít a blogodról.Ezt szerintem ki kéne javítani.

Cím: 

A történethez tökéletesen passzol a blog címe,szerintem jó választás volt.Viszont a betűtípus miatt nem igazán olvasható,de ez nem túl nagy hiba.

Azt mondjuk nem értem,hogy a leszármazottakat úgy értetted,hogy az az evolution fordítása?Mert az evolution nem azt jelenti.Ha nem így gondoltad akkor elnézést.

Prológus és trailer: 

Egyik sem mondd túl sokat a történetről,viszont épp eleget ahhoz,hogy felkeltse az olvasó/néző érdeklődését.A trailer zenéje szerintem telitalálat,a képek sem rosszak,bár fekete-fehérben nekem jobban tetszenének.

Összességében szerintem mindkettő jól sikerült,nekem azonnal felkeltette az érdeklődésem.

Történet:

 Őszinte leszek,nem szoktam ilyen témájú könyveket,blogokat olvasni,mert nem igazán szokták felkelteni az érdeklődésemet.De,nagyon-nagyon tetszik a története,szerintem érdekes,izgalmas és egyedi lett.A fejezetek se nem túl hosszúak,se nem túl rövidek,egyszóval megfelelőek.A fejezetek befejezése mindig nagyon izgalmas,az ember rögtön olvasná tovább.

Ez-egy fejezet elején a kiegészítés túl kicsi betűtípussal van írva,szinte alig lehet őket elolvasni,egy picivel nagyobban kéne ezeket írni.

A végére én oda tenném a következő fejezet linkjét,hogy az olvasó könnyebben megtalálja.

Fogalmazás,helyesírás,szereplők:

Nekem nagyon tetszik ahogyan fogalmazol,választékos a szókincsed.Talán a tájat,illetve a berendezést túl hosszan mutatod be,ebből kevesebb is elég lenne.

Olvasás közben nem sok helyesírási hibát találtam,csak egy-két elírás volt néhány helyen.

A szereplőkről én hiányoltam egy rövid bemutatást,bár a történet során végül megismerjük őket.

A szereplők jelleméhez csak annyit fűznék hozzá,hogy Elliot ugyebár egy „zseni”,de ennek ellenére szókincse számomra néha nem ezt tükrözi.A többi szereplővel semmi problémám nincs,szerethető karaktereket alkottál.

Remélem hasznosnak találtad a véleményemet és nem bántottalak meg vele,mert nem ez volt a szándékom!

Dorothy

xxx

Renee: So hypnotising kritika

Hello!

Meg is érkeztem az első kritikámmal, ami reasonell sticten So hypnotising című blogjáról készítettem. Igyekeztem félretenni minden bandás történettel kapcsolatos előítéletemet, és nem elhülyéskedni a munkát, ahogy az néha előfordul. Lássuk, hogy sikerült...

Design: Előre szólok, hogy nem értek hozzá, szóval ez inkább személyes vélemény lesz, ne várj szakkifejezéseket. A fejléc határozottan nem rossz. Csak a két főszereplő van rajta, így nem túlzsúfolt, a virágok aranyosak, feldobják egy kicsit a hangulatát. A fekete-fehér stílus, mint általában, itt is jól működik. Ami nekem furcsa, az a rózsaszín (piros?) szinezés, a lány arcánál, és a fiú vállánál elég érdekesen sikerült. A cím betűtípusa tetszik, izgalmassá teszi a képet, bár én mindkét szóhoz ugyanazt (az alsót) használtam volna. A sima, világosszürke háttér kellemesen illleszkedik a fejléchez, a sötétlila betűk jól látszanak rajta, és nem pusztítják (tovább) a szememet. Az oldalsávban szépen összegyűjtötted a szükséges modulokat, és szerintem a sorrend is jó, a menü használható. Az információknál leírtál minden fontosat (figyelmeztetés, mit ki csinált, stb.), ez is rendben van. A karaktereknél kedves gondolat, hogy mindenkihez kapcsoltál egy idézetet (néhány ugyan elég nagy klisé), de a többire nincs szükség. Arra való a történet, hogy ezeket bemutasd benne. A képekről nem tudok mit mondani, mert se a gépem, se a tabletem nem nyitotta meg. A videó viszonylag szerény minőségűre sikerült, viszont a hossza, és a tartalma megfelelő, a zene illik hozzá. A betekintő (születési nevén fülszöveg) pont annyi spoilert tartalmaz, ami felkelti az érdeklődést, mégsem árul el mindent, bár kicsit vontatottnak éreztem. Pozitívum, hogy a zenelejátszó csak kattintásra indul el, de a számok nem fedik az én ízlésemet, szóval inkább mellőztem. Az összhatás kellemes, a szöveg jól olvasható.

Történet: A cím egyszerű, de nagyszerű, azok is értik, akik nem nagyon tudnak angolul, bár azt még nem értem, hogy mi köze a történethez, viszont jól hangzik. Az egyetlen szépséghibája, hogy helyesen so hypnotizing (aha, z-vel). A prológus simán lehetne első fejezet, mert nem távoli múltat, vagy jövőt mutat be, hanem szervesen kapcsolódik a következő részhez. Ezen kívül azonban rendben van: a hossza megfelelő, azonnal a közepébe vágsz. A főnöke Ava nyakába varr egy munkát, amit a fiával, Calebbel közösen kell elvégeznie. Persze ez nem tetszik neki, mert zavarja, hogy a srác, meglepő módon, próbálja meghódítani, aztán kiderül, hogy kiknek is kell bulit szerveznie, és rögtön nem ez lesz a legnagyobb problémája. Egyébként amikor a főnök itt Avának szólítja, az inkább kedveskedőnek, vagy sajnálkozónak hangzik, semmiképpen sem gonosznak. Természetesen dühösen távozik, majd otthon az üvöltő zene, és lakótársa pátyolgatja a lelkét. Kicsit sablonosan indul, a zárómondat azonban érdekes. Az első részben több a belső monológ, és a lelkizés, mint a cselekmény, ami nem lenne rossz, de túl szájbarágósnak éreztem. Plusz nem értettem, hogy miért szólták le Hope értelmes ötletét. A második részben megtörténik a nagy találkozás. Tetszett, hogy egész reálisra sikerült, mert minden srác teljesen máshogy reagált, de a sok szenvedő gondolat nagyon belassította a történet haladását. A harmadik részben Ava egészen furcsán viselkedik, mintha inkább ő lenne hipnotizálva, nem Harry, és megtudjuk, hogy valaki a bandából rájött, hogy nem volt jó ötlet pont az exet felkérni a melóra (okos fiú). A negyedik részben főszereplőnk dühösen otthagyja a főnökét (újra), aztán rohan dolgozni. Először Calebbel szórakozik, de bedurcul rá, és otthagyja. Összefut az egyik sráccal, aki megbántja, szerencsére az unokatestvére megvigasztalja. Egyébként aranyos, hogy így örülnek egymásnak. Viszont volt itt pár dolog, amit nem nagyon értettem. Elvileg utálja a munkatársait, mégis majdnem lelkesen köszöngetett nekik a prológusban, a kacsintós részt meg háromszor elolvastam, de még mindig totál homály. A kocsiban a hisztije teljesen értelmetlen, előre látható volt, hogy ez fog történni, hiszen egyértelműen képtelenek együtt dolgozni, ráadásul nem hiszem, hogy a srác tudta volna, hogy mennyire rosszul áll a munkahelyén. Végül: hogy a fenébe sírta le a sminkjét, amit nem volt ideje reggel feltenni? Ezekre figyelj oda!

Szereplők: A főszereplő, Ava Heart elég furcsa személyiség. Általában udvariasnak mutatja magát, közben meg mindennek elhordja magában az illetőt. Eddig nagyjából reális, de néha nyíltan bunkó, nem csak bizonyos emberekkel, hanem bárkivel. Az érzelmei közt szinte sosincsenek átmenetek, egyszer végtelenül szomorú vagy dühös, aztán hirtelen gondtalanul nevetgél, és jókedvű. Időnként még butának is tűnt, amikor teljesen egyértelmű dolgok nem estek le neki. Biztos, hogy személyiségzavaros is, hiszen durva hangulatingadozásai vannak, ráadásul azt mondja magáról, hogy nem erőszakos, a prológusban mégis majdnem kitépta a haját, és szét akarta verni a főnöke fejét az asztalon, mert az nem mondta meg rögtön, hogy melyik bandával kell dolgoznia. Sajnos néha kifejezetten idegesített. Legjobb barátnője, Veronica Rollson, meglepetésemre nem az a tipikus üresfejű, szőke liba, hanem karakán, vicces lány, ráadásul felelősségteljes, és okos (legalábbis egyetemre jár). Megkedveltem. A nagy szerelemről, Harry Stylesról már a prológusban nyakon öntesz minket egy halom információval, de a személyiségéről szinte semmit nem tudunk. Loius Tomlinson kicsit inkább Harry szeretőjének tűnt, mint a haverjának, de lehet, hogy ő ilyen védelmező. Róla az is kiderül, hogy régen egy vidám, vicces srác volt, most viszont halál bunkón viselkedik a főszereplővel. Nos, megértem. Liam Payne, Ava unokatestvére aranyosnak tűnik, tipikus bátyj figura, aki a hibái ellenére is szereti a lányt. Nem lehet nem kedvelni. Caleb Ewarsnek nem normális. Először agyatlan macsónak tűnik, aztán kiderül, hogy vicces, majd hirtelen bunkó lesz. Határozottan jó páros lennének Avával. Mayna Collinst elég idétlenné tette, hogy szereplésének nyolcvan százaléka röhögőgörcsből állt, szegény Hope meg nem csoda, hogy megsértődött, mikor leszólták az értelmes ötletét. Brandon Ewars, a főnök pedig egy szadista szociopata.

Egyéb: A fogalmazásod gördülékeny, és érdekes, bár néha elég sutára sikerült. Pl.: ,,... már bent is vagyok a kicsit talán túlságosan is luxusértékű irodában" (értem, mit akartál mondani, de biztos van erre jobb mód is); a hírnév nem megcsappan, hanem romlik/tönkremegy/megfakul/stb; ,,... annyira unszimpatikus nekem, hogy az csak na!" (felnőtt ember nem gondol/mond ilyet, komolyan, annyi jó hasonlat van, amit ide el lehetett volna sütni, használd fel az egyiket); ,,nincs a földön még egy ilyen féreg, mint ez a patkány itt előttem!" (ez a rész megmosolyogtatott, tekintve, hogy a két állat között jelentős élettani különbségek vannak); ,,... ezzel nem csak én állok ilyen helyzetben!" (összekeverted a két kifejezést: nem csak én állok így/vagyok ilyen helyzetben), stb. Ezek könnyen javíthatók, ha elküldöd valakinek, hogy olvassa át. A helyesírásod teljesen jó, pár elütésen kívül, pl. a karakterek menüpontban Homles Chapel-t írtál a Holmes Ch. helyett. Ha párszor átnézed, ki tudod szűrnie ezeket is. Ami kicsit zavart, az a fejezetek közepén lévő xxx. Értem, hogy mit akartál érzékeltetni, de jobb, ha belefogalmazod a történetbe, nem kell külön jelölnöd az időugrást.

Remélem nem bántottalak meg semmivel, hiszen nem ez volt a célom.

Xoxo,

Renee

RockH kritikái: Story of my life

Üdv mindenkinek!

Itt is vagyok az első kritikámmal, ami nem más, mint Orsitól a Story of my life.

MÁR MOST TISZTÁZZUK, A BLOG ÍRÓJÁT NEM AKAROM MEGSÉRTENI A KRITIKÁMMAL! Én csak leírom az őszinte véleményemet, mert nem akarok hazugságoktól csöpögő istenítéseket írni!

Cím:

Hogy is mondjam...számomra túl sablonos. Rengeteg blog létezik ilyen és ehhez hasonló címmel, így erre is csak az ,,átlagos és szokásos'' minősítést tudom mondani. Szeretem, ha a címből már kiderül, miről is van szó.

Kinézet:

Nagyon tetszik! Megfogott, hogy a szürke az alapszín, és számomra se nem unalmas (mint a SZÜRKE hétköznapok), se nem lehangoló! Tökéletes! 

Az oldalsávban található lila színek kicsit piszkálták a szemem, ezen javaslok egy változtatást.

Elrendezés:

Az elrendezéssel van néhány problémám: az oldalsávban én kivenném Az én történetem modult, a Menü alá tenném az Infókat, utána a ,,Maffia tagokat'' (olvasók), következőnek a Figyelmeztetést, majd a Chatet (bár lehet, hogy az utolsó kettőt megcserélve). Szerintem a Blogarchívum és a Statisztika nem kell oda, helyette a Menübe készítenék egy részek modult, és oda belinkelném a fejezeteket sorrendben. 

Történet:

Az alapötlet nem rossz, bár személy szerint nem rajongok a túlvesézett One Direction témákért, így jól tetted, hogy a banda tagjai nem zenészekként, hanem bűnözőkként vannak jelen.

A részek nagyon, de tényleg NAGYON rövidek, hosszabbakat kéne írnod, bennük pedig jobban meg kéne ismernünk a karaktereket, ugyanis még a főszereplőnek is csak a cselekedeteit láthatjuk, semmit sem tudunk a mélyebb érzéseiről.

Helyesírásilag rengeteg hibát találtam, ráadásul egyszer jelen-, máskor jövőidőben írod a történetet. Nyugodtan gyakorolj: írj novellákat, esetleg hosszabb történeteket, mindössze gyakorlásképp, és nem muszáj őket megosztanod a világgal, mindössze gyakorlásképp elolvastathatod egy rokonoddal, barátoddal. 

Esetleg más megoldás, ha felkeresel egy bétát, akivel nem csak átnézitek, hanem meg is beszélitek a hibákat, pontatlanságokat.

Ne haragudj, ha esetleg valamit nem jól gondolok, és nem leszólni szeretnélek sem téged, sem a blogodat, hanem tanácsot adni és segítséget nyújtani.

További jó blogolást!

RockH  

Alone kritika by: Rose

Hali! 

Meghoztam az első kritikámat amit Petra Beifong kért. A blog címe pedig: Alone.

Igaz hogy még csak 1 fejezet és a prolológus van kint, de nekem elnyerte a tetszésemet. A blog szerintem jó,bár én eleve szeretem az ilyen blogokat. A történet is érdekes és izgalmas. Én szerintem annyi a "hiba",hogy kissé hosszúak a leírások. Úgyhogy Petra azt ajánlom, hogy inkább a történéseket írd le ne a helyszínt. És esetleg lehetne több párbeszéd. De azért még szuper a blogod. Várom a kövi részt! 

Puszi,

Rose ❤️

Bemutatkozás

Hello!

A nevem Renee Bauer, és a gimi utolsó előtti évével szenvedek (öt éves képzés, én így szeretlek). Szabadidőmben foci edzésre járok, sorozatokat (24, Bones, Castle, The Middle, PLL) nézek, olvasok, és írok. A blogolásban nincs nagy tapasztalatom. Az első történetemet a barátnőm blogján publikáltam (nemrég visszaolvastam... hát, legalább megnyugodtam, hogy képes vagyok fejlődni), aztán jött a következő, már jóval összeszedettebb, de szintén nem saját felületen. Utoljára kb. két hónapig voltam társíró, de a másik lány időhiány miatt törölte a blogot (még jó, hogy megkérdezett... na, mindegy). Az írást nagyjából három és fél éve kezdtem, jelenleg két befejezett történettel, rengeteg kidolgozott szereplővel, és három kezdeménnyel rendelkezem. Ezen a blogon cikkeket, kritikákat, interjúkat, és ajánlókat láthattok majd tőlem. Fun fact: egyiket sem próbáltam még, szóval lehet, hogy tragikusan béna vagyok mindegyikben (erre az esetre már beszereztem egy ásdelmagad-szettet).

Figyelmeztetés! Gyilkos, időnként bántó humorom van, előre elnézést mindenkitől.

Xoxo,

Renee

RockH♥

(Ezt nem tudom miért tettem ide, de ki ne szeretné a Rilakkumát?)

Először is a bemutatkozással kéne kezdenem.

 A nevem RockH♥ . Ennyi. Valahogy ez a bemutatkozás dolog nekem sosem ment annyira, általában a valóságban is csak benyögöm a nevem, aztán meg csak állok, mint egy hülyegyerek. Ez a tulajdonság az írásbeliségben sem hagyott el, de legalább itt nem látjátok, hogy milyen megszeppent tudok lenni ilyenkor. Viszont folytatni kéne a rólam szóló blablablát, mert még mindig csak szövegelek, és alig tudtok valamit. Na szóval. Nem olyan régóta blogolok, régebben igen, blogoltam, aztán kiesett ez a dolog az életemből, de nemrég újra beköszöntött.

Ha van kedvetek tekintsétek meg a többi firkálmányom!: Unicorn Blogmagazin és StoryTime

Imádom az animéket, mangákat, képes vagyok órákig a netet bámulni, és nézni a kedvenceket. Fel sem tudnám így sorolni, összesen hány animét néztem eddig végig...

Na meg a LoL-ozás is kedvelt tevékenységeim közé tartozik (LoL=League of Legends).

Ezenkívűl az olvasás is a szenvedélyem, és persze az írás is (ezt ki nem találtátok volna), és a filmek is. Van egy tengerimalacunk, aki szeret muszogni (tengerimalac létére)… de hogy hű legyen önmagához, a csipogás is tennivalói közé tartozik.

Körülbelül ez vagyok én, és megint nem sikerült valami szép, normális bemutatkozást összehozni, de nem bánom, mert legalább túlvagyok a nehezén. Ha nem baj, csillámpóniknak foglak hívni titeket. :3

Rengeteg ölelés,

RockH♥

               

                         Rose 🌹

Hali mindenki itt Rose. A szabadidőm zenehallgatással,olvasással vagy épp filmnézéssel töltöm. Kb.1-2 éve blogolok jelenleg az Open Your-on kivül egy saját fanfiction-on dolgozom. Nem tudom hányan ismerik a Disney Channel Rejtélyek Városkáját,de én imádom. Sajna lassan vége,de nekem a szívemben mindig megmarad ez a kis város. Ilyen témájú bloggal még nem foglalkoztam,de "gyakorlat teszi a mestert!" 

Remépem nem ijesztettem el senkit! 😉

Pussz,

Rose 🌹 

                                                    

Drk Mrk

Sziasztok! :)

Dorothy vagyok, elsőéves gimnazista. Szabadidőmben rengeteg sorozatot nézek, olvasok és természetesen blogolok is. Van két önálló blogom, amiket rendszeresen használok. A furcsa az, hogy imádom szerkesztgetni a blogomat, viszont másokét olvasni már kevésbé. 

Legszívesebben könyvekről, filmekről és sorozatokról írok ajánlókat, bár régebben saját történeteket is kitaláltam. Igazából nem is tudom, hogy mit írhatnék magamról,egy teljesen átlagos tini vagyok, szóval ezt itt most inkább abba is hagyom.

Alina Z. Blablock

Nos, én lennék az utolsó tag. A nevem elég hosszú, így általában Alina, vagy Ali nevekkel fogom jelezni magam a bejegyzésekben. Ez az első blogom, így elég kezdő szinten vagyok. Bár, régebben sokat segítettem az unokatesómnak (Mollynak, akié eredetileg volt az Open your...), de miután abbahagyta a blogolást, mindent átruházott rám.
Amit érdemes tudni rólam, hogy nagyon szeretek olvasni és írni. Meglepő, mi? Azonban az embereknek is szeretek segíteni. Ezért is vonzódom a kritika és az ajánlók írásához. Illetve - vagyis a családom szerint - nagyon sokat kérdezgetek és jó lennék újságírónak. Hát, meglátjuk, hogy ez mennyire fog menni az interjúk során. Mindezek mellett sorozatfüggő vagyok (illetve Dr. Csont és Zöld íjász függő), de ha időm engedi filmeket is szívesen nézek.
Millió puszi,
Alina

Ami a bloggal kapcsolatos. Az oldalaknál láthatjátok a VÁRÓLISTA feliratot. Ha arra rákattintotok láthatjátok, hogy ki aktív, inaktív, valamint ki van betelve. Ajánlókat, kritikákat a chatbe vagy a közös email címünkre a: openyourgirls@gmail.com-ra várjuk. Mindenkit megkérünk, hogy írja oda, hogy kitől szeretné az ajánlót avagy a kritikát.
Köszönjük szépen, hogy benéztetek!

Open your... csapata